Hello! A holnapi magyar órámra írtam egy nagyon kezdetleges novellaelemzést Lázár Ervin egyik művéről, Az asszonyról. Azért kezdetleges, mert 1, ez az első ilyen "alkotásom", 2, egyelőre a saját gondolatainkra kellett rámenni, szóval nem várják el, hogy szigorúan kövessem egy ilyen elemzés pontjait. :) Azért kiteszem ide, hátha valakinek hasznos lesz, esetleg kedvet kaptok hozzá, hogy elolvassátok. Viszont előre szólók, spoilert is tartalmaz, erre nem igazán figyeltem, hiszen próbáltam elemezni. Belinkelem ide a művet:

http://www.szepi.hu/irodalom/lazar/csillag/csillag07.html

Szerintem tényleg megér egy misét. :)

Akkor íme (aztán csak nyugodtan oltogassatok, hogy milyen szar lett; az a baj, hogy tényleg sosem volt dolgom ilyesmivel, de érettségire azért nem árt tudni írni, és építő jellegű kritikát is szívesen fogadok. Igazából ezt már picit átírtam, de max, ha időm engedi, korrigálom itt is, csak elfáradtam...):

Az asszony

Az asszony Lázár Ervin legnevesebb alkotásai közé tartozik, mely az 1996-os Csillagmajor című elbeszélésciklusában jelent meg. Az író 1936-2006-ig élt, s számos színvonalas szerzeményével gazdagította a magyar irodalmat. Leginkább meséiről, hangjátékairól és novelláiról ismerhetjük.
A címben említett művére szeretnék bővebben kitérni. Úgy gondolom, aki már olvasta, vagy hallotta ezt a novellát, valószínűleg elgondolkodott annak mondanivalójáról. Alapvetően talán ez is lenne egy ilyen iromány célja.
A történet télen, Rácpácegresen játszódik, egy kis faluban. Egyszer csak a sötétségből felbukkan egy nő, kezében csecsemővel, s azt álltja, üldözik. Egy családnál húzza meg magát, bújtatják, egészen karácsonyig.
Ha főszereplőt kellene megnevezni a műben, én a családot és Bederik Durit mondanám. Megint találkozik a jó és a gonosz: a család kedves volt, befogadta az asszonyt, elrejtette őt üldözője elől, s tagadták, hogy bármit is tudnának holléte felől. A gonosz megtestesítője itt Bederik Duri; mint az később kiderült, ő volt az az ember, akitől az egész falu rettegett, s előle menekült a nő is.
A novellában megmutatkozik a szeretet, az összefogás ereje. Közeledvén az ünnepekhez, a falu minden lakója tudomást szerez arról, hogy egy asszonyt bújtat ez a bizonyos család, s félő volt, hogy a rossz számára is kiderül a titok, így a lakosok együttes erővel rejtették az anyukát. Több családnál is megszállt, majd karácsonykor ismét első befogadóihoz került. A családfő sötétedés után lovait befogva vitte a nőt és gyermekét, de Bederik végül meglátta, és elkapta a kendőjét. Az asszonyt viszont nem sikerült.
A végkifejletben szerepet kapnak mesés elemek is, konkrétan maga a csoda száll le a falura, s védi meg az embereket a gonosz bosszújától. Mint ahogy az általában lenni szokott, a jó győzelmeskedik itt is. A novella a követkő mondattal zárul: „S mintha csak erre várt volna, nagy pelyhekben, mint a kegyelem, hullani kezd a hó.”
Szerintem ez a mű kiváló olvasmány, főleg az olyan embereknek, akik elvesztették a reményt, nem látják, hogy a társadalom nemcsak rossz dolgokra képes, hanem van egy összetartó ereje, az emberekben ott lakozik a jó indulat is, és ez képes diadalmaskodni a rossz felett. Nekem is szükségem volt erre a pozitív energiára, amit a novella sugárzott.
Lázár Ervin nem nevezte meg konkrétan, ki is az asszony, hanem ráhagyta az olvasóra, s talán ezért egy picit befejezetlennek hathat a mű, de úgy gondolom, pont ezért (is) jó. Az én elméletem, hogy az író a nő személyében Szűz Máriát látta, gyermeke pedig Jézus volt, s ezért is a csoda. Jót tettek vele, s ezt akár isteni beavatkozásként is fel lehet fogni. Persze nemcsak vallási oldalról lehet megközelíteni a művet, de én ennek a lehetőségét tartom a legvalószínűbbnek.
Összességében bárkinek tudnám ajánlani a novellát, mert könnyen olvasható, elgondolkodtató, és hacsak néhány percre is, de kizökkent a hétköznapokból.

Lilla