Halihó. :) Azt hiszem, havi 1 bejegyzés lesz ezek után várható. x) Kb. ilyen rendszerességel írtam eddig. Amúgy túl sok érdekes, amit megosztanék, nem is igen történt velem... vagyis. Osztálytváltok 23-tól, ez már 100%. Várom már nagyon, mert végre megszabadulok egy plusz tehertől (tanár), meg amúgy is sokkal több emberrel vagyok jóban a máik osztályból, mint a mostaniból. Senkivel nem vagyok rosszban, de azért nem mindegy. :)
Pár napja merész vállalkozásra adtam a fejem. Hallottatok már az SZTA-ról? Szegedi Tudós Akadémia. Az a lényege, hogy bioszos beállítottságú diákokat keresnek, akik februártól részt vehetnek egy pilot programban. Ezalatt előadásokra járhatnak, amiket Nobel-díjasok tartanak (hétköznap), hétvégente havi egyszer szombathelyi laborgyakorlatok, félévente egyszer pedig Szegeden ugyanez. Tök jó témák vannak, pl. mikrobiológia, sejtbiológia, kardiológia és még sok más. Esszéket kell írnunk, meg ugye részt venni laborgyakorlatokon, mindeközben nagyon híres, okos embereket ismerhetünk meg és belefoghatunk a saját (!!!) kutatómunkánkba is. 
Ha elvégezzük rendesen, és Szegeden akarunk majd továbbtanulni valami orovosi, bioszos szakon, akkor havonta 50 ezret kapunk, plusz ingyen lakhatunk egy felújított koleszban, és még a pHD-ben is segítenek. Nekem nagyon bejön ez az egész, bár még nem tudtam belekóstolni, milyen is lesz, majd februárban. Kicsit félek tőle. De ha van rá igény, és szabad, akkor írok róla beszámolót. :)
Kéne valoami új design a blogra, de olyan ritkén írok ide... lehet, akkor gyakrabban jönnék. :D Mindenestre most csak ennyivel tudok szolgálni. :/ :)
Jók legyetek!
Lilla

Sziasztok! Egy hónappal ezelőtt milyyen lelkesen írtam, hogy ezt a blogomat rendszeresen tervezem írni.. hát, ilyen az élet. :) Én gondoltam rá mindig, és gondolok is, csak rettenetesen szar, hogy semmire nem marad időm. 
Basszus, mindjárt itt a félév vége. Három tárgyból kaptam bukásértesítőt. (Y) Matek, angol, és brit civ. Vicces, hogy a britcivet már kijavítottam, angolul nagyon jól beszélek, egyedül a matekhoz nem értek. Az angoltanárommal kölcsönösen nem kedveljük egymást. A viszgám miatt fogok bukni félévkor, mert betegen írtam, de mivel megfenyegett, ha nem megyek be vizsgára, és később írom meg, akkor szopatni fog, ezért ez történt. Szóval csak emiatt a nő miatt tervezek átmenni a B osztályba félévkor. Mert én ezt már nem bírom idegekkel. Negyedik éve szopat, és ha ezzel ő nyer, én meg megadom neki az örömöt azzal, hogy sikerült elüldöznie, hát keresztbe lefosom. Nyerjen. Ez meg az én életem, és nélküle is elég stresszes, a hátam közepére nem kívánom őt. Remélem, sikerül átkérnem magam. Az osztályközösséggel amúgy semmi bajom nincs, de a másikkal sem, és a tanárokkal jobban járnék. De még alszom rá párat.
Emberek, mindjárt itt a karácsony. Észre sem vettem... ma álltam neki osztálykarácsonyra ajándékot készíteni, mert kiment a fejemből teljesen. Még a barátomnak sem vettem/csináltam semmit, de legalább ötletem van. Valami Walking Deadesre gondoltam, azt nagyon szereti. :) A csajszinak, akit húztam osztályban, csináltam egy DIY cicás füzetet (beborítottam egy sima füzetet, szerintem tök szép lett; nagyon macskás csajszi), meg még szeretnék venni valami szép körömlakkot, egy jó tollat és sok-sok csokit. tudom, kissé klisések, de egyébként nem beszélünk valami sokat, ennyit tudok róla (nem szégyen az szerintem... nem lehetek mindenkivel puszibarát, ha egyszer 38-an vagyunk :D). A családomnak nem tudom mit adok, a szobatársaimnak szintén fogalmam sincs. Velük úgy beszéltük, hogy nem karácsonyozunk, max közösen veszünk valamit inni, aztán berúgunk. Mondjuk az korrekt lenne. :P 
Ha lenne pénzem, simán mindenkinek tudnék venni valamit, olyat, amire szükségük van, stb, stb.. de novemberben alig tudtam dolgozni, és egész decemberre visszamondták a tescos diákmelót, szóval baszhatom. Szóval maradtak a DIY dolgok, és nagyon jól szeretném őket megcsinálni, úgyhogy most rá is kattanok az internetre, ötletek után fogok futni, és ha olyan lesz, kirakom őket ide, illetve a kész dolgokat is nagyon szívesen lefotozóm (ha el nem felejtem persze..). :)
Na, jók legyetek! Lilla

Hú. Annyira kibaszottul el vagyok keseredve.. a múlthetet végigsírtam. Nagyon rámjár a rúd mostanában, pedig azt hittem, a matek pótvizsgám után nem lesz rosszabb. Van, és nagyon kikészültem. Mondjuk ebben a pillanatban épp jobb a hangulatom; OKTV-re megyek angolból, így nem kell bemennem suliba.
Nem tudom igazából, hogy mi a bajom forrása. Egyszerűen csak nem jók a körülmények, a suliban nem tudom magamból kihozni a legtöbbet, egyeseim és ketteseim vannak szinte, néha becsúszik egy 4-es, 5-ös is. Pedig jobban is mehetne, tudom, hogy képes vagyok rá, de mégsem sikerül. Ráadásul mindjárt tél van, szociális életem az nulla, és kb. csak cigizni meg zenét hallgatni járok ki. Meg úgy érzem, mindenki számára csak egy szimpla csalódás vagyok, semmi több, és ezt igenis érzékeltetik velem, főleg a szüleim. Miért néz mindenki levegőnek? :(
A barátommal sem túl jó mostanában.. alapból az egész őszi szünetet szinte együtt töltöttük, és most hétvégén nem találkoztunk, egyrészt, mert a faszom kivolt (nem miatta), másrészt dolgoztam. Viszont  beközölte, miután mondtam neki, hogy nem tudok, és nem is akarok kimenni sehova, hogy amúgy jövőhéten nem is jön haza. Ha esetleg mondta volna korábban, akkor kimegyek, összeszedem magam, stb. De nem mondta. Én hazajövök, viszont utána hétvégén szalagavatóra kell mennem, szóval nekem nem lesz jó, illetve azt követően szülinapozunk Almádiban, úgyhogy kb. egy hónap múlva tudunk csak találkozni... ami egészen fasza. Ez nem hinném, hogy sok jót fog tenni a kapcsolatunknak, főleg, hogy kételkedem is abban mostanság, hogy egyáltalán akarom-e folytatni. Na mindegy.. 4 nap múlva leszünk amúgy 8 hónapja együtt. Majd alakul valahogy.
Sajnos az edzést még mindig nem tudtam elkezdeni, a fent említett okok miatt is, ugye kb semmihez nem volt kedvem.. a múlthhét egyetlen pozitívuma, hogy kinyitott a kolesz mellett egy Aldi. xD Szívtuk is a héliumot rendesen szobatársaimmal, mert kaptunk egy csomó aldis lufit. Éljen a kolesz. (Y)
Ahogy befejezem ezt a bejegyzést, neki is állhatok matekozni, mert szerdán témazáró, és idén valahogy nem szeretnék megbukni. Logaritmusok, miért kergettek? De amúgy egy picikét feldobódtam, mert legalább a biosz javítóm meglett 3-as (faktos vagyok, és angolul tanulom, ráadásul ezt az anyagot nem is értettem annyira, szóval örülök), és írtam egy 4-est is, ami majdnem 5-ös lett, úgyhogy kicsit megnyugodtam. Majd még jelentkezem. Jók legyetek! :)

Lilla

Hello! A holnapi magyar órámra írtam egy nagyon kezdetleges novellaelemzést Lázár Ervin egyik művéről, Az asszonyról. Azért kezdetleges, mert 1, ez az első ilyen "alkotásom", 2, egyelőre a saját gondolatainkra kellett rámenni, szóval nem várják el, hogy szigorúan kövessem egy ilyen elemzés pontjait. :) Azért kiteszem ide, hátha valakinek hasznos lesz, esetleg kedvet kaptok hozzá, hogy elolvassátok. Viszont előre szólók, spoilert is tartalmaz, erre nem igazán figyeltem, hiszen próbáltam elemezni. Belinkelem ide a művet:

http://www.szepi.hu/irodalom/lazar/csillag/csillag07.html

Szerintem tényleg megér egy misét. :)

Akkor íme (aztán csak nyugodtan oltogassatok, hogy milyen szar lett; az a baj, hogy tényleg sosem volt dolgom ilyesmivel, de érettségire azért nem árt tudni írni, és építő jellegű kritikát is szívesen fogadok. Igazából ezt már picit átírtam, de max, ha időm engedi, korrigálom itt is, csak elfáradtam...):

Az asszony

Az asszony Lázár Ervin legnevesebb alkotásai közé tartozik, mely az 1996-os Csillagmajor című elbeszélésciklusában jelent meg. Az író 1936-2006-ig élt, s számos színvonalas szerzeményével gazdagította a magyar irodalmat. Leginkább meséiről, hangjátékairól és novelláiról ismerhetjük.
A címben említett művére szeretnék bővebben kitérni. Úgy gondolom, aki már olvasta, vagy hallotta ezt a novellát, valószínűleg elgondolkodott annak mondanivalójáról. Alapvetően talán ez is lenne egy ilyen iromány célja.
A történet télen, Rácpácegresen játszódik, egy kis faluban. Egyszer csak a sötétségből felbukkan egy nő, kezében csecsemővel, s azt álltja, üldözik. Egy családnál húzza meg magát, bújtatják, egészen karácsonyig.
Ha főszereplőt kellene megnevezni a műben, én a családot és Bederik Durit mondanám. Megint találkozik a jó és a gonosz: a család kedves volt, befogadta az asszonyt, elrejtette őt üldözője elől, s tagadták, hogy bármit is tudnának holléte felől. A gonosz megtestesítője itt Bederik Duri; mint az később kiderült, ő volt az az ember, akitől az egész falu rettegett, s előle menekült a nő is.
A novellában megmutatkozik a szeretet, az összefogás ereje. Közeledvén az ünnepekhez, a falu minden lakója tudomást szerez arról, hogy egy asszonyt bújtat ez a bizonyos család, s félő volt, hogy a rossz számára is kiderül a titok, így a lakosok együttes erővel rejtették az anyukát. Több családnál is megszállt, majd karácsonykor ismét első befogadóihoz került. A családfő sötétedés után lovait befogva vitte a nőt és gyermekét, de Bederik végül meglátta, és elkapta a kendőjét. Az asszonyt viszont nem sikerült.
A végkifejletben szerepet kapnak mesés elemek is, konkrétan maga a csoda száll le a falura, s védi meg az embereket a gonosz bosszújától. Mint ahogy az általában lenni szokott, a jó győzelmeskedik itt is. A novella a követkő mondattal zárul: „S mintha csak erre várt volna, nagy pelyhekben, mint a kegyelem, hullani kezd a hó.”
Szerintem ez a mű kiváló olvasmány, főleg az olyan embereknek, akik elvesztették a reményt, nem látják, hogy a társadalom nemcsak rossz dolgokra képes, hanem van egy összetartó ereje, az emberekben ott lakozik a jó indulat is, és ez képes diadalmaskodni a rossz felett. Nekem is szükségem volt erre a pozitív energiára, amit a novella sugárzott.
Lázár Ervin nem nevezte meg konkrétan, ki is az asszony, hanem ráhagyta az olvasóra, s talán ezért egy picit befejezetlennek hathat a mű, de úgy gondolom, pont ezért (is) jó. Az én elméletem, hogy az író a nő személyében Szűz Máriát látta, gyermeke pedig Jézus volt, s ezért is a csoda. Jót tettek vele, s ezt akár isteni beavatkozásként is fel lehet fogni. Persze nemcsak vallási oldalról lehet megközelíteni a művet, de én ennek a lehetőségét tartom a legvalószínűbbnek.
Összességében bárkinek tudnám ajánlani a novellát, mert könnyen olvasható, elgondolkodtató, és hacsak néhány percre is, de kizökkent a hétköznapokból.

Lilla

Olyan szintem nincs most kedvem oda visszamenni. Eddig mindig imádtam, jó volt a légkör, ott volt mindenki, akire számíthattam. De mintha ez is változott volna. Nameg semmit nem fogok pihenni.
A legjobb barátom mjad csak egy hét múlva jön, a másik két szobatársammal mostanában inkább csak elvagyok. K-val sosem voltunk rosszban, szeretem, meg minden, de tud kiakasztó is lenni. Zs-val pedig nem tudom, mi a helyzet. Hiszen soha egy rossz szót nem mondtam neki. Az utóbbi egy hónapban sokszor mondott olyanokat, hogy szerinte flegma vagyok vele, miegymás. Én nem akartam a fejéhez vágni, hogy valószínűleg azért, mert ő konstans flegmán viselkedik velem. Ha ez még nem lenne elég, van egy nagyobb baráti társaság (klikk), amiben ő is benne van. Én azt vettem észre, hogy elég jól kijövök a tagjaival, nem járok velük bulizni, csak ritkán, de osztálytársaim. Naponta látom őket, szoktunk együtt röhögni, cigizni, de nagyon semmi más. Szerintem ezzel semmi gond nincs, mindenkinek megvannak a barátai és a haverjai. Nekem is. :) Az viszont nagyon zavar, hogy Zs. a szobatársam, az egyik legjobb baromnak mondtam eddig, de mikor velük van, s én is ott vagyok, mintha nem is léteznék, flegma velem, nem reagál arra, amit mondok. Olyan érdekbarátság-szagúvá érett ez a kapcsolat  a szememben. Ha nincs ott más, én ott vagyok, ha boltba kell menni, vagy cigi kell, én ott vagyok, ha a házim kell, én ott vagyok (oké, fordítva is gyakori), de ha ők ott vannak, engem már le sem szar. Szóval erről mindenképpen beszélek vele majd valamikor. De lehet, bele kéne törődnöm. Az vigasztal csupán, hogy nem velem bánik így egyedül. :) Csak az a gáz, hogy én tényleg bármit képes lennék megtenni érte, és tényleg nincs semmi, amiért keresztbe akarnék tenni neki, sosem mondtam semmi rosszat, és ennyit kapok vissza. Kösz.
A másik, amiért nincs kedvem visszamenni, az szerintem egyértelmű. :D Tanulhatok megint éjjel-nappal, mert annyi mindenből fognak szopatni, hogy az hihetetlen. Egyetlen dolgozatmentes NAPOT szeretnék. Már tavaly óta. Nem most fog megvalósulni. :)
De muszáj kitartani. NIncs mese. Én akartam odajárni, 8 évig a sulimról álmodoztam, és megkaptam. Majdnem kibuktam onnan, mert a matek sajnos nem megy túl jól, főleg angolul nem... de a  pótvizsga sikerült.:) Nagyon boldog voltam. Ahhj, de hol van az az érzés most? Bármit megtennék azért, hogy ismét annyira örüljek.. akkor felértékelődött bennem minden. De megint kezdem elveszíteni a lendületet, az élethez való jó hozzáállásomat, és megint itt a tél, megint nem tudok sehova menni, és meint be fogok depizni. MInt minden koleszos télen. Tényleg meg lehet néha őrülni odabent. :D Nembaj, idén futni fogok, az majd elveszi a figyelmem, s még a stresszt is jobban oldja, és nem káros, mint a cigi. 
Nem tudom, mikor jelentkezem ismét, a laptopom nálam lesz, és ha tudok, írok valamit, de hétvégén mindenképp. Addig is legyetek jók. :)

Lilla