Olyan szintem nincs most kedvem oda visszamenni. Eddig mindig imádtam, jó volt a légkör, ott volt mindenki, akire számíthattam. De mintha ez is változott volna. Nameg semmit nem fogok pihenni.
A legjobb barátom mjad csak egy hét múlva jön, a másik két szobatársammal mostanában inkább csak elvagyok. K-val sosem voltunk rosszban, szeretem, meg minden, de tud kiakasztó is lenni. Zs-val pedig nem tudom, mi a helyzet. Hiszen soha egy rossz szót nem mondtam neki. Az utóbbi egy hónapban sokszor mondott olyanokat, hogy szerinte flegma vagyok vele, miegymás. Én nem akartam a fejéhez vágni, hogy valószínűleg azért, mert ő konstans flegmán viselkedik velem. Ha ez még nem lenne elég, van egy nagyobb baráti társaság (klikk), amiben ő is benne van. Én azt vettem észre, hogy elég jól kijövök a tagjaival, nem járok velük bulizni, csak ritkán, de osztálytársaim. Naponta látom őket, szoktunk együtt röhögni, cigizni, de nagyon semmi más. Szerintem ezzel semmi gond nincs, mindenkinek megvannak a barátai és a haverjai. Nekem is. :) Az viszont nagyon zavar, hogy Zs. a szobatársam, az egyik legjobb baromnak mondtam eddig, de mikor velük van, s én is ott vagyok, mintha nem is léteznék, flegma velem, nem reagál arra, amit mondok. Olyan érdekbarátság-szagúvá érett ez a kapcsolat  a szememben. Ha nincs ott más, én ott vagyok, ha boltba kell menni, vagy cigi kell, én ott vagyok, ha a házim kell, én ott vagyok (oké, fordítva is gyakori), de ha ők ott vannak, engem már le sem szar. Szóval erről mindenképpen beszélek vele majd valamikor. De lehet, bele kéne törődnöm. Az vigasztal csupán, hogy nem velem bánik így egyedül. :) Csak az a gáz, hogy én tényleg bármit képes lennék megtenni érte, és tényleg nincs semmi, amiért keresztbe akarnék tenni neki, sosem mondtam semmi rosszat, és ennyit kapok vissza. Kösz.
A másik, amiért nincs kedvem visszamenni, az szerintem egyértelmű. :D Tanulhatok megint éjjel-nappal, mert annyi mindenből fognak szopatni, hogy az hihetetlen. Egyetlen dolgozatmentes NAPOT szeretnék. Már tavaly óta. Nem most fog megvalósulni. :)
De muszáj kitartani. NIncs mese. Én akartam odajárni, 8 évig a sulimról álmodoztam, és megkaptam. Majdnem kibuktam onnan, mert a matek sajnos nem megy túl jól, főleg angolul nem... de a  pótvizsga sikerült.:) Nagyon boldog voltam. Ahhj, de hol van az az érzés most? Bármit megtennék azért, hogy ismét annyira örüljek.. akkor felértékelődött bennem minden. De megint kezdem elveszíteni a lendületet, az élethez való jó hozzáállásomat, és megint itt a tél, megint nem tudok sehova menni, és meint be fogok depizni. MInt minden koleszos télen. Tényleg meg lehet néha őrülni odabent. :D Nembaj, idén futni fogok, az majd elveszi a figyelmem, s még a stresszt is jobban oldja, és nem káros, mint a cigi. 
Nem tudom, mikor jelentkezem ismét, a laptopom nálam lesz, és ha tudok, írok valamit, de hétvégén mindenképp. Addig is legyetek jók. :)

Lilla