Olyan szintem nincs most kedvem oda visszamenni. Eddig mindig imádtam, jó volt a légkör, ott volt mindenki, akire számíthattam. De mintha ez is változott volna. Nameg semmit nem fogok pihenni.
A legjobb barátom mjad csak egy hét múlva jön, a másik két szobatársammal mostanában inkább csak elvagyok. K-val sosem voltunk rosszban, szeretem, meg minden, de tud kiakasztó is lenni. Zs-val pedig nem tudom, mi a helyzet. Hiszen soha egy rossz szót nem mondtam neki. Az utóbbi egy hónapban sokszor mondott olyanokat, hogy szerinte flegma vagyok vele, miegymás. Én nem akartam a fejéhez vágni, hogy valószínűleg azért, mert ő konstans flegmán viselkedik velem. Ha ez még nem lenne elég, van egy nagyobb baráti társaság (klikk), amiben ő is benne van. Én azt vettem észre, hogy elég jól kijövök a tagjaival, nem járok velük bulizni, csak ritkán, de osztálytársaim. Naponta látom őket, szoktunk együtt röhögni, cigizni, de nagyon semmi más. Szerintem ezzel semmi gond nincs, mindenkinek megvannak a barátai és a haverjai. Nekem is. :) Az viszont nagyon zavar, hogy Zs. a szobatársam, az egyik legjobb baromnak mondtam eddig, de mikor velük van, s én is ott vagyok, mintha nem is léteznék, flegma velem, nem reagál arra, amit mondok. Olyan érdekbarátság-szagúvá érett ez a kapcsolat  a szememben. Ha nincs ott más, én ott vagyok, ha boltba kell menni, vagy cigi kell, én ott vagyok, ha a házim kell, én ott vagyok (oké, fordítva is gyakori), de ha ők ott vannak, engem már le sem szar. Szóval erről mindenképpen beszélek vele majd valamikor. De lehet, bele kéne törődnöm. Az vigasztal csupán, hogy nem velem bánik így egyedül. :) Csak az a gáz, hogy én tényleg bármit képes lennék megtenni érte, és tényleg nincs semmi, amiért keresztbe akarnék tenni neki, sosem mondtam semmi rosszat, és ennyit kapok vissza. Kösz.
A másik, amiért nincs kedvem visszamenni, az szerintem egyértelmű. :D Tanulhatok megint éjjel-nappal, mert annyi mindenből fognak szopatni, hogy az hihetetlen. Egyetlen dolgozatmentes NAPOT szeretnék. Már tavaly óta. Nem most fog megvalósulni. :)
De muszáj kitartani. NIncs mese. Én akartam odajárni, 8 évig a sulimról álmodoztam, és megkaptam. Majdnem kibuktam onnan, mert a matek sajnos nem megy túl jól, főleg angolul nem... de a  pótvizsga sikerült.:) Nagyon boldog voltam. Ahhj, de hol van az az érzés most? Bármit megtennék azért, hogy ismét annyira örüljek.. akkor felértékelődött bennem minden. De megint kezdem elveszíteni a lendületet, az élethez való jó hozzáállásomat, és megint itt a tél, megint nem tudok sehova menni, és meint be fogok depizni. MInt minden koleszos télen. Tényleg meg lehet néha őrülni odabent. :D Nembaj, idén futni fogok, az majd elveszi a figyelmem, s még a stresszt is jobban oldja, és nem káros, mint a cigi. 
Nem tudom, mikor jelentkezem ismét, a laptopom nálam lesz, és ha tudok, írok valamit, de hétvégén mindenképp. Addig is legyetek jók. :)

Lilla

Hát valaki avasson már be. Szerintem nekem van egy nagy bajom az élettel, mégpedig a szervezés teljes hiánya. Felébredek, káosz, lefekszem, káosz. A köbön. Mostanság sokat kattog az agyam azon, mihez kéne kezdeni az életemmel. Vagyis van már konkrét célom. A mentőtiszti. Nade, hogyan fogok én eljutni odáig? Ez itt a kérdés.
Az őszi szünetnek van egy nagy előnye, legalábbis nálunk. Az összes tanár szereti lerendezni a dogákat még előtte, hogy akkor jól megszopassanak, de így biztosítják a szabadidőt. Az egy másik dolog, hogy én melózom is suli mellett, de ott úgyis el kell magam foglalni valamivel, tehát gondolkozom. (Tehát vagyok. :) )
Arra jutottam, hogy folyton csak tanulok, nem tudok kiszállni a körforgásból, minden napom ugyanolyan. Mégsem tartom rutinosnak. Ugyanolyan, mert ugyanolyan szar. De nem is tudnám szerintem beütemezni a dolgaim, mert minden egyes percem másoktól vagy mástól függ. A suli is olyan, hogy vannak napok, amikor fél 3-kor végzek, máskor majdnem 5-ig benn vagyok, utána visszamegyek koleszba, és szilencium. Végülis... fél ötkör kezdődik ez a tanulószoba-szerűség (én maradhatok a szobámban is, mert nem vagyok már nulladikos), az tart vagy este 6-ig, és aznap még csak tanultam. Utána esetleg van időm enni is, vagy főzni, mert a menzakosztról már rég lemondtam. Mások hogy csinálják? Felkelnek, elkészülnek egy megadott időpontra, bemennek dolgozni, aztán háztartást vezetnek, s talán még ki is tudnak kapcsolódni.. én ezt az életformát nem ismerem. Hétvégén is általában dolgozom, aztán alszom, esetleg sorozatot nézek, másnap a barátomnál vagyok. De magamra nincs túl sok időm, és körülöttem minden olyan szervezetlennek tűnik. Emiatt amúgy sokszor elkap az ideg.
Szóval most azon vagyok, hogy megteremtsem magamnak azt a bizonyos napi rutint. Amibe belefér az edzés, a hatékony (!!!) tanulás, a normális mennyiségű alvás, főzés, barátok, szórakozás, Walking Dead, gitározás, a barátom, a családom (!!!!), meg minden, ami eddig is fontos kellett volna legyen. Csak fogalmam sincs, hogy álljak neki. Írjak magamnak időbeosztást? Nem hiszem, hogy képes lennék aszerint élni. Sosem vagyok pontos, be sem tudnám tartani. De akkor mégis hogyan kell?! :DDD 
Abban bízom, hogy mivel az edzést most elég komolyan szeretném venni, azt mindenképp be fogom iktatni az napjaimba, így valamilyen szinten muszáj lesz ahhoz igazodnom. A többi meg majd csak jön... mondják, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja. Ha mindenre rszánnék csak egy keveset, máris tartalmasabbnak érezném egy-egy napom, és szerintem a közérzetemen is sokat javítana... hát, remélem, sikerrel járok. :)

Lilla